embor
miez
Cím: 1123 Alkotás u. 44.
Levélcím: 1525 Pf. 69.
Telefon: (06)1-487-9200
Email | Térkép


Búcsúbeszédek Nyerges Mihály temetésén
megjelent: 2011. január 19, szerda

A Farkasréti temetőben pénteken délután több százan kísérték utolsó útjára Dr. Nyerges Mihály tanszékvezető egyetemi tanár urat, aki életének 65. évében, 2010. december 31-én hunyt el.

A gyászolók nevében Dr. Szél Ágoston, a Semmelweis Egyetem rektorhelyettese, Dr. Schulek Ágoston, a TF korábbi rektorhelyettese, oktatója, és Róth Ferenc, a BEAC képviselője búcsúzott Nyerges tanár úrtól, a Semmelweis Egyetem és a TF saját halottjától.

Dr. Szél Ágoston búcsúbeszéde:

Végtisztességet adó, gyászoló Gyülekezet, kedves Barátaim és Kollégáim!

Földi pályafutását befejezvén megtért Teremtőjéhez Nyerges Mihály professzor, a Testnevelési és Sporttudományi Kar tanszékvezetője és volt dékánja.

A Semmelweis Egyetem nevében búcsúzom Nyerges Mihály professzortól. Búcsúzom a professzortársak, a kollégák, a diákok, a közvetlen munkatársak, a tanítványok, és mindazok nevében, akik ismerték, tisztelték és szerették őt. Búcsúzom az egyetemi vezetőtől, a bölcs tanártól, a sportembertől, a kollégától, búcsúzom Nyerges Mihálytól, az embertől. Nehéz szívvel, szomorúsággal, fájdalommal gondolunk arra – mert hiszen hatalmas űrt hagyott maga után –, hogy földi létét befejezte.

Nyerges Mihály a TF számára igen terhes időszakban került a Semmelweis Egyetem vezetői közé. A mérsékelt lelkesedéssel fogadott integráció első éveiben a TF-nek számtalan nehézséggel és konfliktussal kellett szembenéznie, amelyeket szinte lehetetlen volt megnyugtatóan megoldani, nem egy közülük ma is megoldatlan. Nyerges Mihály egyszerre igyekezett egykori Alma Matere és a teljesen eltérő képzési struktúrájú Semmelweis Egyetem elvárásainak megfelelni. Az akkori Egyetemi Tanácsban és a vezetői értekezleteken éveken keresztül voltam tanúja és részese az összecsiszolódás napi súrlódásainak és bizonytalanságainak. Elismeréssel és nagy tisztelettel hajtok fejet Nyerges Mihály előtt, aki ezt a harcot igaz emberként és meggyőződéssel vállalta fel, és minden lehetséges eszközzel hűen képviselte az általa vezetett kar érdekeit.

Megható, és egyben drámai beteljesülése Nyerges Mihály oktatói pályafutásának, hogy abban az évben nyerte el a legmagasabb oktatói címet, az egyetemi tanári, professzori címet, amelynek utolsó perceiben el kellett búcsúznia életétől. Seneca sorai jutnak eszembe, aki a következőket írta:

„Arasznyi időre jöttünk csupán, távozunk csakhamar, helyünket az utód foglalja el, bérelt szállásunk ez, csak ideig-óráig a miénk. Akármilyen ragyogás övez körül, jó sorsunk adta dús kincseink: gyermekek, köztisztelet, vagyon, pompás palota, hódolókkal zsúfolt csarnokok, ragyogó név, szépséges feleség és sok minden egyéb, amit a bizonytalan és ingatag sors kénye-kedve szerint osztogat, mindez idegen és kölcsönzött pompa csak. Mindebből semmi sem örökre a miénk: színpadunkat innen-onnan összeszedett kellékek díszítik, amelyek aztán tulajdonosaikhoz visszakerülnek; az egyiket még aznap, a másikat már másnap visszaadjuk, csak néhány marad ott az előadás végéig. Alaptalan vélekedés tehát, hogy amiben élünk, az mind a mi tulajdonunk: kölcsönbe kaptuk csupán, és zúgolódás nélkül vissza kell adnunk, ha felszólítanak: csak a legrosszabb adós szokott a hitelezőivel pörlekedni.”

Nyerges Mihály, Dékán úr, kedves Misi! Te nem pörlekedtél hiteleződdel. A szörnyű kór erre nem adott időt Neked, de Te amúgy sem pörlekedtél volna. Mi, akik itt maradtunk, viszont joggal érezzük, hogy távozásod döbbenetesen gyors, váratlan és méltánytalan volt. De mi sem pörlekedünk, hanem elfogadjuk, hogy a Teremtő által kimért időd letelt. Egyetlen feladatunk van, amelyet a Semmelweis Egyetem nevében bánatos szívvel, de emelt fővel ígérek, hogy elvégzünk: emlékedet, művedet nagy tisztelettel és szeretettel megtartjuk és ápoljuk. Engedd meg, Misi, és Önök is, akik a végtisztességet Nyerges Mihálynak megadni gyűltek egybe, hogy vezetőtársamtól, kollégámtól és barátomtól Kosztolányi Dezső soraival búcsúzzak el.

„Volt emberek. Ha nincsenek is, vannak még. Csodák.
Nem téve semmit, nem akarva semmit, hatnak tovább.
Futók között titokzatos megállók.
A mély sötét vizekbe néma, lassú hálók.
Képek, már megmeredtek és örökre szépek.
Nem-élők, mindent felejtő, mindent porba ejtő henyélők,
kiknek kezéből a haraszt alatt lassan kihullt a dús tapasztalat.
Nem tudja itt Newton az egyszeregyet, fejére tompa éjszaka borul,
Kleopátra a csókokat feledte, és Shakespeare elfelejtett angolul.
Nem ismeri meg itt anya a lányát, sem a tudós ezer bogos talányát.
Ábrándok ők, kiket valóra bűvöl az áhitat, az ima és a csók.
Idézetek egy régi-régi műből, kilobbant sejtcsomók.”

Nyerges Tanár Úr, nem felejtünk el Téged!

Isten Hozzád!

Dr. Schulek Ágoston búcsúbeszéde:

Kedves Misi!

Súlyos feladatot bíztál rám.

Nem olyan régen volt, hogy elhunyt kollégánk temetéséről ballagtunk hazafelé, és arról vitáztunk, hogy majd melyikünk búcsúztassa a másikat. Én az idősebb jogán joggal számítottam rád. A jó Isten másként rendelkezett Veled, velünk.

Több mint 45 éven át sorsunk egymás mellé rendelt bennünket. Ha néha el is távolodtunk egymástól, életpályánk együtt, vagy egymás mellett haladt.

Együtt sportoltunk, koptattuk a TF padjait.

Az atlétika királyában, a tízpróbában lettél magyar válogatott, viselted büszkén és eredményesen a címeres mezt. Tanárként is majdnem egyszerre kerültünk az annyira szeretett Alma Materbe a TF-re.

Örök szervezőként kezdetben a sportszervezést tanítottad, majd te lettél a magyarországi sportmenedzser képzés megteremtője.

Közel egy évtizedig dolgoztál lelkesen főtitkárként a magyar atlétika hazai és nemzetközi sikereiért. Az elmúlt évtizedekben nem volt olyan hazai rendezésű Világ vagy Európabajnokság, ahol gyakorlattá ne változtattad volna elméleti szervezési ismereteidet. Európai tanácstagként szinte mindenkivel jó kapcsolatba kerültél Európa atlétikájában. 15 éves MOB tagságod során együtt éltél a magyar sport egész családjával, előbb kollégaként, majd két cikluson keresztül a TF Dékánjaként, később a fiatal sportvezető nemzedék tanáraként.

Mindenki szeretett és tisztelt.

Pedig nem voltál a mai értelemben vett igazi diplomata, aki mindig a pillanatnyi érdek szerint csavarja a szót. Te mindig nyílt sisakkal küzdöttél, véleményedet kertelés, mellébeszélés nélkül kimondva.

Szokatlan ez a mai világban, de te mindig ilyen voltál.

Őszinte tiszta ember, és emberséges vezető!

A becsületesség megtestesítője, szinte a naivitásig!

Küzdöttél versenyzőként a nemzeti színekért, vezetőként egyik szerelmedért, az atlétikáért, tanárként szakmádért, dékánként, tanszékvezetőként, szeretett iskoládért a TF-ért.

Sokat harcoltál azért, hogy a TF visszanyerje függetlenségét, és régi rangját, a magyar és a nemzetközi sport világában.

Tudom, hogy mennyit szenvedtél a gáncsoskodások miatt, amellyel a rég megérdemelt egyetemi tanári kinevezésedet fékezték, akadályozták. Ezért nem tudtál igazán örülni, a mégis csak megtörtént kinevezésnek.

Sok terved volt és sok tennivalód lett volna még a TF érdekében.

Látod csak a munkádról, hivatásodról beszélek, pedig tudom, hogy mit jelentett számodra a családod. Akkor is, amikor jellemző férfi módon életed egyes szakaszaiban hivatásod miatt a kelleténél kevesebb figyelmet fordítottál rájuk.

Ritkán hallani felnőtt embert olyan tisztelettel, szeretettel beszélni Édesapjáról, ahogy azt te tetted számos alkalommal. Ő volt számodra az etalon. Tőle örökölted a tartást, a példamutató hazaszeretetet!

Emlékszem, mennyire aggódtál Attila fiad pályaválasztása miatt, hogyan támogattad kezdetben, majd milyen büszke lettél sikereire, de elsősorban arra a nemzetét féltőn szerető gondolkodásmódra, amit ő képvisel. Hiszem, hogy összeértetek Apa és Fia!

Az oly nagyon szeretett Pécselyi birtokodat, ahová oly szeretettel hívtad, vártad barátaidat, Attila nélkül már nem győzted megművelni, és nagyon szeretted a vele végzett közös munkálkodásokat.

Mindig meleg szeretettel, beszéltél Andreáról, büszke voltál az ő humánumára, műveltségére, örömmel fogadtad el az általa javasolt olvasnivalókat.

Tele voltál tervekkel: Maradni még a TF-en, folytatva a tanítást, a küzdelmet a valós sporttudományért, a szeretett iskoláért, vagy nyugalomba vonulni a Balatonfelvidéken, távol tartva magadat az emberi gyarlóságoktól. Követve Édesapád sokszor irigyelt szakmáját, kint a természetben, a fák, virágok, növények között, akik hálásabbak nálunk, embereknél.

Esztendőről esztendőre nemesebb bort készíteni, mérgelődés helyett gyógynövényeket termeszteni, gyűjteni.

Megérdemelted volna a pihenést földi futásod után, mert megharcoltad a nemes harcot.

Akik hiszünk az üdvözülésben, bízunk abban, hogy odaát, ahová mi is követünk, elnyered az Igazság Koronáját, mert emberi mérce szerint megérdemled.

Köszönjük barátságodat és mindazt a sok értéket, amit tőled kaptunk.

Isten nyugosztaljon!

Email címeink változása
megjelent: 2011. január 12, szerda

Értesítjük a honlap látogatóit, hogy január 12-től új formátuma van a TF-es email címeknek. Az eddigi mail.hupe.hu végződés tf.hu formára változik, igazodva az intézmény nevéhez, és a honlap címéhez.

A régi címekre érkező leveleket a rendszer még hosszú ideig automatikusan továbbítja az új postafiókokba, így levél nem veszhet el. A kimenő leveleinkben már mindenki az új címet fogja látni, a honlapon (így az online telefonkönyvben is) azonban egy darabig még a régi címekkel találkozhat a látogató, de a fentiek alapján nyugodtan használhatja azokat is.

Kemény Ferenc és kora
megjelent: 2011. január 11, kedd

A Magyar Sporttudományi Társaság Sporttörténeti Szakbizottsága, az MTA Pedagógia Bizottság Neveléstörténeti albizottsága, az NSI Magyar Sportmúzeum  és a Semmelweis Egyetem Testnevelési és Sporttudományi Kar Társadalomtudományi tanszéke  tisztelettel meghívja

„Kemény Ferenc és kora”

című emlékkonferenciára, Kemény Ferenc, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság alapító tagja születésének 150. évfordulója tiszteletére

Helyszín: Semmelweis Egyetem Testnevelési és Sporttudományi Kar Hepp Ferenc terem (1123  Budapest, Alkotás u. 44. (régi épület I. emelet))

Időpont: 2011. január 21. (péntek) 9.30-15.00 óra

  • 9.30 Koszorúzás (TF Szoborpark)

Üléselnökök: Németh András és Szabó Tamás

  • 10.00 – 10.15  Köszöntő
  • 10.15 – 10.30 Táborosi László (Zenta): A Délvidék sportja Kemény korában a XIX. század végén
  • 10.30 – 10.45 Szikora Katalin: Kemény a nemzetközi olimpiai mozgalomban
  • 10.45 – 11.00 Takács Ferenc: Adalékok Kemény Ferenc athéni működéséhez
  • 11.00 – 11.15 Szabó Lajos: A torna-atléta háború nagy vesztese: Kemény lemond(at)ása

Szünet

  • 11.30 – 11.45 Szakály Sándor: Katonai iskolák, katonai nevelés Kemény
  • 11.45 – 12.00 Szabó Béla: Kemény Ferenc egri működése (1890-1894)
  • 12.00 – 12.15 Bara Zsuzsa: Kemény Ferenc és tanártársai a VI. kerületi Magyar Királyi Főreáliskolában 1894-1920
  • 12.15 – 12.30 Hozzászólások

12.30 –13.00 Kávészünet

  • 13.00 – 13.15 Gombocz János: Kemény Ferenc és a sportpedagógia
  • 13.15 – 13.30 Forrai Judit: Szexuális nevelés a századelőn.
  • 13.30 – 13.45 Németh András: Kemény Ferenc elméleti pedagógiai munkássága és a XX. század első harmadának pedagógiai irányzatai
  • 13.45 – 14.00 Nagy Péter Tibor: Kemény Ferenc nemzedéktársai között
  • 14.00 – 14.30 Hozzászólások, konferencia zárása

A konferencia időtartama alatt megtekinthető az NSI Magyar Sportmúzeum által szervezett „Olimpia és nevelés” kiállítás.

A részvétel ingyenes!

A konferencián a részvétel csak előzetes regisztráció után lehetséges!

Regisztráció: 2011. január 20. 16.00 óráig:

Ama csillag (Dombóvár)
megjelent: 2011. január 5, szerda

A TF műhely december 22-re meghívást kapott Dombóvárra, hogy két iskola mintegy 50 fős tanári karának ünnepi karácsonyi műsort tartson.

A két-két órás vonatút nagyon hangulatos volt, sokat beszélgettünk, viccelődtünk, és ezzel a jókedvünkkel a kocsiban velünk lévők utazásának monotonitását is „megszépítettük”.

Az „Ama csillag után” című, emelkedett hangulatú zenés-irodalmi estünket egy gyönyörű, hangulatos teremben tartottuk. Mint eddig mindig, most is magyar költők műveiből állítottuk össze a műsort.

A fellépő hallgatók a következők voltak (sajnos nem mindenki – aki akart – tudott velünk jönni, betegség és munka miatt): Bozi András, Kerényi Gergő, Kiss Annamária, Latinovics Ádám, Makó László, Mikolai Marcell, Nagy Fruzsina, Takács Gabriella, Szijártó Mátyás.

Az alábbi felvételek ott készültek

linkek: TF műhely | fellépések | ünnepi megemlékezések

Dr. Nyerges Mihály búcsúztatása
megjelent: 2011. január 5, szerda

Tájékoztatjuk a látogatókat, hogy Dr. Nyerges Mihály tanár úr búcsúztatása 2011. január 14-én, pénteken 14 óra 15 perckor lesz a Farkasréti temető Makovecz-ravatalozójában.

Elhunyt Dr. Nyerges Mihály
megjelent: 2011. január 2, vasárnap

Gyászol a TF és a magyar sporttársadalom – elhunyt Dr. Nyerges Mihály.

Az óév utolsó órájában fájdalmas veszteség érte a magyar és a nemzetközi sportvilágot, és annak vezető hazai képzőintézményét, a TF-et. December 31-én rövid szenvedés után, életének 65. évében elhunyt Dr. Nyerges Mihály, a TF korábbi dékánja, tanszékvezető egyetemi tanár.

Nyerges Mihály 1946. január 25-én született Átányban.

Iskoláit Bátaszéken, majd Szekszárdon végezte, ahonnan a Garay János Gimnáziumban letett érettségijét követően került a Magyar Testnevelési Főiskolára, a TF-re, abba az „oskolába”, melyhez közel öt évtizeden keresztül maradt hűséges. A TF-en testnevelő tanári diplomát, később atléta szakedzői oklevelet szerzett 1968-ban, hat évvel később, 1974-ben pedig az ELTE BTK-n vehette át szociológusi oklevelét. 1983-ban bölcsészdoktorként, szociológusként szerzett tudományos fokozatot az ELTE-n, summa cum laude minősítéssel, 1997-ben ugyancsak az ELTE-n vehette át PhD-oklevelét, 2001-ben pedig habilitált a Semmelweis Egyetem Testnevelési és Sporttudományi Karán. Akadémiai pályája csúcsára 2010-ben ért, amikor is átvehette professzori kinevezését.

Főiskolai, egyetemi kinevezései pályája egyenes vonalvezetését erősítették, mindvégig szeretett sportága és intézménye közelében. Friss diplomás testnevelőként az ELTE Testnevelési Tanszékére került, ahol testnevelőként iskoláját, atlétaként, később vezetőedzőként, szakosztályvezetőként egyesületét szolgálta hét évig. 1975-ben tért vissza a Magyar Testnevelési Főiskolára, ahol a Testnevelés-elmélet Tanszéken két évig tanársegédként, három esztendeig adjunktusként tevékenykedett. 1980-ban a Magyar Atlétikai Szövetség főtitkára lett főállásban, de 1989-ig tartó megbízatása mellett is szolgálta a TF-et, óraadó tanárként. A MASZ-ból 1989-ben tért vissza a Magyar Testnevelési Egyetemre, ahol immár egyetemi docensi kinevezéssel oktatott tovább. Tíz évvel később, 1999-ben kapott tanszékvezetői kinevezést a Sportmenedzsment és Rekreáció Tanszéken, melyet haláláig vezetett, 2010-ben már egyetemi tanárként.

Oktatói tevékenysége során legfőbb szakterülete a vezetés – szervezés – sportszervezés témakörei, továbbá az általános sportmenedzsment, melyekben mind a TF-en, mind a testkulturális képzéssel foglalkozó társegyetemeken, főiskolákon tartott színvonalas, élvezetes előadásokat.

Szakmai elismertségét – több tanulmányúton való részvétel, valamint konferencián, kongresszusokon tartott magyar és idegen nyelvű (angolul, oroszul tartott) előadások mellett – mind a pennsylvaniai Slippery Rock Egyetemen végzett vendégtanári (1993-94), mind az Európai Sportmenedzsment Társaság Masters kurzusain (1995), a European Network in Higher Education programban végzett oktatói tevékenysége, valamint Európa-szerte további vendégelőadói megbízatásai öregbítették.

Ugyancsak oktatóként vett aktívan részt a PhD-iskola képzéseiben, ahol több, a hazai sportéletben, sportigazgatásban és testkulturális felsőoktatásban tevékenykedő munkatársak témavezetőjeként tevékenykedett.

Oktatási tevékenysége mellett elismert és eredményes kutatásokat végzett, elsősorban a sportmenedzsment területén, számos jelentős publikációt megjelentetve, kiemelten az alábbi részterületeken:

  • A gazdaság hatása és jelentősége a sportban a politikai és gazdasági rendszerváltás után Magyarországon: a sport társadalmi funkcióinak változása; a sport pénzügyi támogatási rendszerének változása. (Az Európa Tanács Sportfejlesztési Bizottsága tanulmánya)
  • Kisvállalkozások a sportban, szabadidősportban
  • Az Európai Unió országainak sportegyesületi modelljeinek adaptálási lehetőségei és korlátai Magyarországon
  • A sportegyesületi szerkezet átalakulásának jellemzői a napjainkban érvényesülő jogi, gazdasági, társadalmi változások következményeként
  • Fiatalok sportolási szokásai
  • Kisvállalkozások a sportban
  • A sportigazgatás, szövetségek, sportklubok, sportegyesületek és sportvállalkozások helyzetének feltárása a rendszerváltás után

Szakmai munkája az oktatásfejlesztés területére is kihatott, ahol a sportmenedzsment hazai fejlesztési lehetőségeit, elméleti és gyakorlati aspektusait és a sportmenedzsment oktatási rendszerének fejlesztését vizsgálta az európai egyetemek oktatási rendszereihez való igazodás szemszögéből. A többciklusú képzési rendszerre való áttérés folyamatában is aktívan vett részt szakterületén, többek között a sportszervező alapképzési (BSc) szak alapítása és indítása során. Nyerges tanár úr elvitathatatlan érdeme, hogy hosszú évek alázatos és odaadó munkájával megalapította a sportmenedzser mesterszakot, melyen a Corvinus Egyetemmel közösen 2008-ban indult, és 2010-ben végzett az első MSc-s évfolyam. Egyértelműen ő tekintehető a hazai sportmenedzser képzés megteremtőjének.

Oktatói, kutatói tevékenysége mellett minden esetben kész volt felelősség teljes vezetői pozíciókat betöltve szolgálni intézményét, szilárd értékrendi alapjaihoz ragaszkodva. 1989-től a Magyar Testnevelési Egyetem Sportmenedzsment szakcsoportjának vezetője, 1990-től 1993-ig pedig a TF Egyetemi Tanácsának választott elnöke volt. 1999-től vezette a Sportmenedzsment és Rekreáció Tanszékét.

Legjelentősebb vezetői megbízását 2001-ben kapta: ekkor választották a Semmelweis Egyetem Testnevelési és Sporttudományi Kar dékánjává. Az integrált TF vezetése nehéz, de nagyon szép feladatok elé állította, mely kihívásokra minden alkalommal a legjobb tudásával válaszolt. Az intézmény működéséért, fejlesztéséért végzett áldozatos tevékenysége elismeréseként 2004-ben ismét őt választotta a TF közössége a Kar dékánjává. Elődei munkásságáról a legnagyobb elismeréssel szólva, a TF érdekeit minden körülmények között előtérbe helyezve végezte dékáni munkáját, tevékenysége, emberi tartása példát mutat mind a jelen, mind a jövő TF-es vezetőinek.

TF-es munkássága mellett maradandót alkotott élete másik szeretve tisztelt területén, az atlétikában. Sportágát előbb sportolóként, válogatott tízpróbázóként, később a hazai és az európai atlétikai élet jelentős szervezetinek vezető tisztségviselőjeként szolgálta. A BEAC-ban kiteljesedett versenyzői pályafutása után a szakosztály vezetőjeként indult sportvezetői tevékenysége, melynek egyik csúcspontja a nyolcvanas években a MASZ főtitkáraként kilenc éven át végzett munkája volt. Hosszú ideig aktív tagja volt a MASZ elnökségének, hat évig a szervezet alelnökeként tevékenykedett. Szakmai és emberi tulajdonságait Európa atlétikája 1988. és 1996. között a kontinentális szövetség elnökségébe való többszöri újraválasztásával ismerte el. Igazán maradandót alkotott élete egyik legjelentősebb vezetői megbízatása során, az 1998-as Budapesten rendezett Atlétikai Európa-bajnokság szervező bizottságában, ahol az egyik legjelentősebb részterület vezetőjeként járult hozzá az EB szakmai sikereihez, elismertségéhez.

Széles körűen művelt személyisége, emberi kvalitásai több tudományos, szakmai társasági, bizottsági tagságra, vezetői posztra tették alkalmassá, melyek közül az alábbiak emelendők ki:

  • 1968-1975: a Budapesti Egyetemi Atlétikai Club (BEAC) Elnökségének tagja;
  • 1970-1978: a Budapesti Atlétikai Szövetség Elnökségének tagja;
  • 1981-1994 a Magyar Atlétikai Szövetség Elnökségének tagja;
  • 1988-1996 az Európai Atlétikai Szövetség Elnökségének tagja;
  • 1981-1994 a Magyar Olimpiai Bizottság tagja;
  • 1991-1996 a Magyar Atlétikai Szövetség alelnöke;
  • 1992-től : a Magyar Szociológiai Társaság tagja (sportszociológiai szekció);
  • 1993-tól : az Európai Sportmenedzsment Társaság (EASM) tagja;
  • 1995-től: a Magyar Sportmenedzsment Társaság (MST) elnöke;
  • 1995-től: a Sportmenedzser Hírlevél főszerkesztője;
  • 1995-től: a Magyar Sportmenedzsment Társaság tudományos és pályázati bizottságának elnöke;
  • 1996-tól: EASM tanácstag;
  • 1996-tól: az Európai Atlétikai Szövetség marketing és kommunikációs bizottságának tagja;
  • 1998-tól: az Ifjúsági és Sportminisztérium pályázatelbíráló kuratórium tagja;
  • 2001-től: a MOB tagja;
  • 2001-től: a MOB szakmai és tudományos bizottságának tagja;
  • 2006-2008: a Magyar Rektori Konferencia Bölcsészettudományi és Társadalomtudományi Bizottságának tagja.

Eredményes és sikeres pályafutását több kitüntetéssel, díjjal ismerték el, az alábbiak szerint:

  • 1971: A Testnevelés és Sport érdemes dolgozója;
  • 1979: Kiváló Munkáért kitüntetés;
  • 1997: A Magyar Atlétikáért érdemérem arany fokozata;
  • 1998: A Magyar Köztársaság Arany Érdemrendje;
  • 1999: Plaque of Merit (Az európai atlétikáért);
  • 2009: A Magyar Sportért Díj II. fokozat.

Döbbenetes, és tragikus hirtelenséggel bekövetkezett halála egy szép, teljes, példaértékű élet lezárásaként következett be december 31-e éjszakáján. Erőt, jókedvet és magabiztosságot tükröző személyisége nagyon fog hiányozni az iskola falai közül. Intézményünk jelmondatát, a Szellemet, erkölcsöt, erőt egyesíts! idézet lényegét megtestesítő alakját gyászoljuk, de emlékét, szavait, hangját, mosolyát megőrizzük és tovább adjuk a jövő TF-esei számára!

A TF teljes közössége nevében fájó szívvel búcsúzunk Dr. Nyerges Mihály tanár úrtól.

Nyugodjék békében!

  • OTKA pályázatok 2016/1 - Tisztelt tanszékvezetők, kutatók és munkatársak! Ezúton szeretném tájékoztatni Önöket az Országos...