embor
miez
Cím: 1123 Alkotás u. 44.
Levélcím: 1525 Pf. 69.
Telefon: (06)1-487-9200
Email | Térkép


A Költészet Napja
megjelent: 2003. április 12, szombat

Különleges élményt nyújtó, felejthetetlenül szép este volt a 2003. április 11-én, a Költészet Napján rendezett zenés irodalmi megemlékezés.

Nagy várakozás előzte meg Berdán László és Takács Bence TF-es hallgatóink “Látjátok feleim, mik vagyunk? Íme…” című zenés irodalmi megemlékezését.

Az izgalom érthető volt. Egyrészt, mert a TF-en ez volt az első ilyen “önálló”, kétszereplős, egész estét betöltő fellépésük. Hogyan fogadja a közönség a különleges összeállítást, illetve a merész, zenei kísérettel előadott verseket?

Úgy látszik, hogy a többfelé szétosztott szórólap és néhány újságban megjelentetett program végül is meghozta “gyümölcsét”: mintegy 100-150 ember foglalt helyet a Díszteremben, sajnos többségében nem a TF dolgozói és hallgatói.

A műsor összeállítása szinte az egész magyar költészetet felölelte, A Halotti beszédtől, Balassi Bálinton, Kölcsey Ferencen, Petőfin, Adyn, Radnótin és József Attilán, Reményik Sándoron át Márai Sándorig, Gyurkovics Tiborig, Szentmihályi Szabó Péteren keresztül Jókai Annáig, hogy csak néhány nevet említsünk meg.

A verseket néha színházi előadásszerűen adták elő. Nagyon hangulatos volt az otthonról és az irodákból összeszedett lámpákkal megvilágított “színpad” és a kellékek.

A versek előadásmódja hamar meghódította a nézőket.

A három részre tagolt versblokkokat zenei betétek választották el. Holics László, fiatal zongoraművész fantasztikus improvizációival bűvölte el a közönséget, akik néha hangversenyen érezhették magukat a kitűnő előadásmód hallatán. De semmiben sem maradt el mögötte a Vánmocselló csellóduó (Vándor Béla TF hallgató és társa, Mocsay Tamás), akik kíséretükkel néha hol aláfestették, hol kiemelték a versek mondanivalóját.

Közel másfél óráig tartott a produkció. Így leírva hosszúnak tűnik, de a nézők még órákig elhallgatták volna ezt hatalmas koncentrációt igénylő előadóestet. Sok, újszerű, néha briliáns előadásmódot hallhattunk.

A közönség pedig elvarázsolva hallgatta a verseket. S az előadás végeztével sorba álltak a fiúk előtt – többen könnyes szemmel -, hogy gratuláljanak nekik nem kis teljesítményükhöz.

Hiszem azt, hogy ez az előadás még sok helyen fog hatalmas közönséget vonzani, hogy megszerettesse az emberekkel a költészetet.

(szöveg és kép: Nemerkényiné Hidegkuti Krisztina)

linkek: TF műhely | fellépések | ünnepi megemlékezések

  • OTKA pályázatok 2016/1 - Tisztelt tanszékvezetők, kutatók és munkatársak! Ezúton szeretném tájékoztatni Önöket az Országos...