embor
miez
Cím: 1123 Alkotás u. 44.
Levélcím: 1525 Pf. 69.
Telefon: (06)1-487-9200
Email | Térkép


A sportminiszternek
megjelent: 2003. január 20, hétfő

Dr. Magyar Bálint Úr
Miniszter
Oktatási Minisztérium

Budapest

Tisztelt Miniszter Úr!

Elnézését kérem, hogy sokirányú és felelősségteljes elfoglaltsága közepette levelemmel zavarom, de az Oktatási Minisztérium közoktatási törvényt módosító javaslatának az iskolai testnevelésre vonatkozó részére, választott tisztségemből kötelességszerűen reagálnom kell.

A Magyar Testnevelő Tanárok Országos Egyesületének elnökeként tisztában vagyok azzal, hogy a demokratikus társadalmi berendezkedés és az államigazgatás keretei között a civil szakmai szervezeteknek az érdekvédelem mellett egyik alapvető feladata a kormányzati célkitűzések megvalósításának az elősegítése. Ez a segítő szándék esetenként úgy jelentkezik, hogy a civil szervezetek ráirányítják a politikusok és a kormány tagjainak a figyelmét az aktuális társadalmi problémákra és a megoldáshoz felajánlják együttműködésüket.

A demokráciának ez az elve az általam felvetett esetben akkor valósulhatott volna meg, ha a minisztérium megfelelő szintű képviselői a törvénymódosító javaslat előkészítésének folyamatában legalább egyszer leültek volna egyesületünk szakértőivel konzultálni.

Ennek hiányában egy olyan törvénymódosító javaslat született meg, amelyről a későbbiek során sok jót leírni nem tudok.

Pedig erre a “találkozásra” most nagyon számítottunk.

Tisztelt Miniszter Úr!

Engedje meg, hogy idézzek egyesületünk 2002. december 7-i küldött közgyűlésének beszámoló jelentéséből: “Az Oktatási Minisztériummal erőfeszítéseink ellenére eddig még nem tudtunk érdemi kapcsolatot kialakítani. Az iskolai testnevelés és sport kérdéseiben nem igényelték véleményünket, rendezvényeinken képviseletük esetleges, illetve tartózkodó volt. (…)

Sajnálattal kell megjegyeznünk, hogy az elmúlt időszakban nem tudtuk elérni, hogy az Oktatási Minisztérium közoktatásért felelős hivatalnokai “szóba álljanak” velünk.

Bízunk abban, hogy az új felállású vezetés feltételezi azt, hogy egy országos hatáskörű civil szakmai szervezetnek is lehetnek megfontolásra, tárgyalásra érdemes gondolatai, javaslatai.”

Ennek a bizalomnak és együttműködési szándéknak a jegyében tisztelettel felhívom a Miniszter Úr figyelmét a törvénymódosító javaslatnak arra a számunkra legproblematikusabb paragrafusára (52.§ (10) bekezdés), amely a hatályos törvény szerint lehetőséget biztosít az 1-4. évfolyamokon tanulók mindennapos tanórai testnevelésére, és amely olyan hatpárti egyetértés alapján született meg, amit a Szabad Demokraták Szövetsége is támogatott.

A törvénymódosító javaslat ellenében és a hatályos törvény jelzett paragrafusának védelmében szabadjon egyesületünk állásfoglalásának gyermekközpontúságát és szakmai megalapozottságát bizonyítandó, az említett beszámoló jelentésből további olyan idézettel élnem, amely reményeim szerint a törvényelőkészítőket véleményük módosítására késztethetik:

  • “Világosan látjuk, hogy ennek a törvényi lehetőségnek a tárgyi, személyi, pénzügyi, és jogszabályi feltételei még hiányosak. Ugyanakkor azt is tudjuk, hogy azok a kisgyermekek, akik az óvodai nevelés keretében 6 éves korukig, az iskolaérettség határáig életkoruknak és fejlettségi szintjüknek megfelelő testi nevelésben részesültek, az iskolába bekerülve a hiányos higiénés körülmények között, a padokba beszorítva, ülő foglalkozásra kényszerítve, normális testi-lelkifejlődésükben korlátozva vannak.
  • A testnevelő tanárok által irányított mindennapos rendszeres és szakszerű tanórai testneveléssel mi elsősorban azokat a káros hatásokat kívánjuk megelőzni vagy kompenzálni, amelyeket a közoktatás jelenlegi rendszere okoz az 1-4. évfolyamokon tanuló és intenzív fejlődésben lévő 6-10 éves korú gyerekeknek.
  • Azt is tudjuk, hogy a feltételek megteremtése csak fokozatosan lehetséges. Azt viszont elvárjuk, hogy a felelősséggel tartozó politikusok, minisztériumi tisztségviselők, az iskolafenntartó önkormányzatok vezetői és az iskolaigazgatók a törvényi lehetőségből fakadóan mindent tegyenek meg a feltételek megteremtéséért, egy egészségesebb ifjúság felnevelése érdekében.
  • Ezért üdvözöljük Magyar Bálint miniszter úrnak a mentálisan túlterhelt tanulók tananyagcsökkentésére irányuló törekvését, mert így lehetőséget látunk arra, hogy a gyerekek egészségét szolgáló testi nevelés prioritást kapva, megfelelő helyre kerülhet az iskolák pedagógiai programjában.
  • A Nobel-díjas Szent-Györgyi Albert gondolataiból átvett alábbi idézet arra utal, hogy erre a bátor, de ma már elengedhetetlen elhatározásra több mint 70 évet kellett várni!(…) Mondja ki az Országos Testnevelési Kongresszus, hogy a testnevelés, mint a lélek- és főleg a jellemnevelés leghatásosabb eszköze, foglalja el helyét a szükségnek megfelelő teljes mértékben az iskolai nevelés egész vonalán, még pedig az ifjúságnak újabb megterhelése nélkül, tehát az értelmi nevelésre szánt oktatás és tanulási idő megfelelő csökkentése útján. (Szeged, 1930. november 22.)”
  • A gyerekek egészséges fejlődését elősegítő fenti gondolatok és módszertani ajánlások után sajnálattal és csalódással kell megállapítanom, hogy az Ön irányításával működő és részben új személyi összetételű tárca szilárdan megőrizte elődjének az iskolai testneveléssel szembeni negatív attitűdjét. Ennek egyik markáns bizonytéka az, hogy a Miniszter Úrnak a tanulók mentális túlterhelése miatt meghirdetett tananyagcsökkentésre irányuló pozitív törekvése kapcsán az iskolai tanórai testnevelés – ahelyett, hogy prioritást kapott volna – háttérbe szorult.
  • Az ifjúság egészségéért tenni akarók nem ezt várták a felelősséget viselő oktatási tárcától!
  • Mindezek ellenére bízunk abban, hogy a társadalmi vita során ennek a törvénymódosító javaslatnak az iskolai testnevelésre vonatkozó része olyan általunk képviselt szakmai szempontok szerint fog módosulni, amelyekben érvényesülhetnek a tanulóifjúság egészségét, testi-lelki fejlődését meghatározó törekvések is.
  • E bevezető gondolatok jegyében szakmai felelősséggel és segítő szándékkal tolmácsolom a Magyar Testnevelő Tanárok Országos Egyesülete véleményét az Oktatási Minisztériumnak a közoktatási törvényt módosító javaslatáról.
  • Az MTTOE megdöbbenéssel értesült az OM-nek arról a törekvéséről, hogy a hatályos közoktatási törvény 52.§ (10) bekezdését, amely az 1-4. évfolyamos tanulók számára törvényi keretet biztosít a mindennapos (heti 5) tanórai testnevelés helyi tantervbe történő beépítésére, úgy kívánja módosítani, hogy tulajdonképpen hatályon kívül helyezi azt. S teszi ezt éppen akkor, amikor az iskolafenntartó önkormányzatok és az iskolák már megkezdték ennek a törvénynek a gyakorlati megvalósítását.

Emlékeztetni kívánom Miniszter Urat az OM korábbi törvénymódosító törekvésére, amely így hangzott:

” 11.§ (3). A törvény hatálybalépésének a napján hatályát veszti a Kt. 52.§-ának (10) bekezdése…”

Mivel a parlamenti bizottság ezt a módosító javaslatot nem támogatta, az országgyűlés a törvény elfogadásakor a parlament 2002. július 9-i ülésnapján nem helyezte hatályon kívül az 1-4. évfolyamokon tanuló 6-10 éves korosztály mindennapos testnevelését lehetővé tevő 52.§ (10) bekezdését.

Véleményünk kifejtése érdekében szükségesnek tartom a hatályos törvény és a módosító javaslat megfelelő paragrafusát idézni.

A Kt. 52.§-nak (10) bekezdésének hatályos szövege:

(10) A kötelező tanórai foglalkozások megtartásához a kerettantervben rendelkezésre álló időkereten felül az elsőtől a negyedik évfolyamig további heti kettő és fél testnevelésórát kell az iskola helyi tantervébe beépíteni. Ezen testnevelési órák megszervezéséhez a kötelező és nem kötelező tanórai foglalkozások megtartására rendelkezésre álló időkeret terhére – a kerettantervben meghatározott időkereten túl – egy tanítási óra vehető figyelembe. Ez az időkeret nem vehető figyelembe a nem kötelező tanórai foglalkozás (7) bekezdésben meghatározott időkeretének számításakor. E rendelkezéstől az iskola a (9) bekezdésben foglaltak alkalmazásával eltérhet.

A Kt. 52.§ (10) bekezdésének helyébe lépő rendelkezés:

“(10) Az általános iskola első-negyedik évfolyamain minden olyan tanítási napon, amelyen nincs testnevelési óra, meg kell szervezni – a tanuló életkorához és fejlettségéhez igazodó – játékos, egészségfejlesztő testmozgást. A játékos, egészségfejlesztő testmozgást, ha az időjárási viszonyok engedik, szabadban kell megtartani. A játékos, egészségfejlesztő testmozgás ideje naponként legalább harminc perc, amelyet több, legalább tizenöt perces foglalkozás keretében is meg lehet tartani. A játékos, egészségfejlesztő testmozgást a tanítási órák részeként és az óraközi szünetek idejének legfeljebb ötven százalékának felhasználásával kell megszervezni.”

A testnevelési órák számának csökkentésén keresztül áttételesen az ifjúság egészséges életre nevelését korlátozni szándékozó törvénymódosító javaslat villámcsapásként érte a testnevelést tanító pedagógusok társadalmát és mindazokat, akik számára fontos az óvodából az iskolába kerülő 6-10 éves korosztály egészséges pszichoszomatikus fejlődése.

Tisztelettel felhívom a figyelmét arra, hogy az idézett törvénymódosító javaslat elfogadása esetén, a társadalmi egyetértés alapján megalkotott és a 6-10 éves tanulóifjúság egészséges fejlődését szolgáló jó törvény ellenében, az ifjúság egészségének fejlesztését és egészséges életre nevelését kellőképpen nem elősegítő javaslata jutna érvényre.

Az OM jelenlegi törvénymódosító javaslata a hatályos törvényben biztosított heti 5 testnevelési órát heti 2 – 3 órára redukálná és a pedagógiai hatásokat biztosító naponkénti, szakszerűen vezetett 45 perces testnevelési órákat a tanítási órák szüneteiben, illetve a tanítás után előírt rémálomnak tűnő “játékos egészségfejlesztő testmozgások”-kal helyettesítené. A javaslat tartalmi – nevelési, egészségügyi – és módszertani vonatkozásai a szakemberek véleménye szerint teljesen átgondolatlanok.

Az alábbiakban a javaslat néhány szakmailag problematikus vonására hívom fel a figyelmet:

  • Mi az anyaga a különböző évfolyamokon ezeknek a “játékos egészségfejlesztő testmozgások”-nak?
  • Hogyan épülnek egymásra azok a “játékos egészségfejlesztő testmozgás”-ok, amelyek a 6 – 10 éves korú gyermekek pszichomotoros fejlődését segíthetik elő?
  • Ezeknek a “játékos egészségfejlesztő testmozgás”-oknak a szervezettsége elősegíti-e a “feszültségoldást”, vagy az esetleges szervezetlenség miatt fölösleges feszültségeket kelt?
  • Hogyan épül fel és milyen szintű ezeknek a “játékos egészségfejlesztő testmozgás”-oknak a terhelése?
  • Milyen élettani hatásokat váltanak ki ezek 15-30 perces “játékos egészségfejlesztő testmozgás”-ok a gyermekek szervezetében?
  • Milyen kondicionális képességek fejlesztését segítik elő ezek a “játékos egészségfejlesztő testmozgás”-ok?
  • Hogyan hatnak ezek a “játékos egészségfejlesztő testmozgás”-ok a gyermekek helyes testtartásának kialakítására, és a rossz testtartás korrekcióját hogyan segítik elő?
  • Ha nem lehet az udvarra menni, hol végzik a tanulók ezeket az óra utáni “játékos egészségfejlesztő testmozgásokat”? (Pl. osztályteremben, folyosón, zsibongóban?)
  • Ezek a szükséghelyszínek (folyosó, osztályterem stb.) kellően biztosítottak-e balesetek ellen? Ki lesz a felelős, ha a “játékos egészségfejlesztő testmozgás” során baleset történik a tárgyi környezet miatt?
  • Milyen öltözékben végzik a tanulók ezeket a “játékos egészségfejlesztő testmozgás”-okat? (Pl. utcai cipőben, télen bakancsban, csizmában, utcai ruhában, trikóban, ingben, vagy alsóneműben?)
  • Ha a “játékos egészségfejlesztő testmozgás” előtt átöltöznek tornafelszerelésbe, hol teszik ezt? (Pl. öltözőben, osztályteremben, kijelölt helyiségben?)
  • Ha a “játékos egészségfejlesztő testmozgás” hatására esetleg megizzadnak, utána hogyan és hol tisztálkodnak? (Pl. öltözőben, falicsapnál, osztályteremben, WC-ben?)
  • Ha az óraközi szünetekben végzik a tanulók a “játékos egészségfejlesztő testmozgást” és megizzadnak, az átöltözés és tisztálkodás hiánya miatt, hogyan folytatódik a tanulás az izzadtságszagú környezetben?
  • Használnak-e a gyerekek sportszereket (pl. labdát) a “játékos egészségfejlesztő testmozgás” során?

A fenti közel sem a teljesség igényével feltett szakmai kérdések után nagy a valószínűsége annak, hogy a most bevezetésre javasolt “játékos egészségfejlesztő testmozgás” visszatérést jelentene az 1950-es évek riasztó emlékű munkahelyi és óraközi testneveléséhez, csak éppen a játék hangsúlyozott nevelő hatása nem érvényesülne, a célzott egészségfejlesztés pedig nem valósulna meg.

Egyesületünk véleménye szerint az OM-nek ez a törvénymódosító javaslata szakmailag átgondolatlan, konfúz, az ifjúság egészséges életre nevelése szempontjából felelőtlen és káros.

Az OM törvényelőkészítői megfelelő szakmai kontroll nélkül fogalmazták meg a módosítási szöveget, melynek eredményeként a jelenleginél kevesebb testnevelési óra kerülne be a tanulók tantervébe. Ezt súlyos hibának tekintjük, mivel így a 6-10 éves korosztály egészséges testi fejlődése végveszélybe kerülhet. Figyelmet érdemelnek az ÁNTSZ adatai, melyek arra utalnak, hogy az ifjúság egészségi állapotának javítására irányuló minden eddigi törekvés eredménytelen volt.

A vitás kérdések eldöntése érdekében, hivatkozom arra, hogy néhány nyugat-európai országban milyen a testnevelési órák százalékos aránya a 12-14 éves korosztály tantervében:

Ausztria 11 %
Franciaország 11%
Portugália 10 %
Norvégia 10%
Spanyolország 9 %
Németország 9 %
Hollandia 9 %
Finnország 8 %
Magyarország 6 %
Forrás: Education at a Glance, 2000.

Az a véleményünk, hogy az OM-nek e visszautasítandó törvénymódosító javaslat kidolgozása, illetve elfogadtatása helyett inkább a közoktatási intézmények testnevelés-oktatásának infrastrukturális fejlesztésére (tornaterem, öltöző, vizesblokk, sportudvar) kellene koncentrálnia.

Az OM törvénymódosító törekvésének másik, a szakmai közvélemény elutasítását kiváltó javaslata az, hogy a szakképzett testnevelő tanárok (TF, tanárképző főiskolák) nem taníthatnának testnevelést a közoktatás 1-4. évfolyamain. A törvénymódosító javaslat szerint az említett évfolyamokon csak azok a tanítók taníthatnak testnevelést, akiknek ez irányú szakképzettsége messze elmarad a testnevelő tanárokétól (Kt. 17.§ (7) bekezdés).

Az OM ez utóbbi javaslatának szakmai megalapozatlanságát az alábbiakkal támasztom alá:

Becslések szerint jelenleg a szakképzett testnevelő tanárok 30-50 %-a tanít eredményesen az 1-4. évfolyamokon. Ezt a gyakorlatot az oktatási kormányzat évtizedek óta nem kérdőjelezte meg. A testnevelő tanárok oktató-nevelő munkájával az iskolák, a szülők és a gyerekek egyaránt elégedettek voltak.

A tapasztalat igazolta a gyakorlat helyességét. Hiba lenne most véget vetni ennek!

A szakképzett testnevelő tanárok a tanulmányaik során számos tantárgyban kapnak ismereteket a 6-10. éves korosztály nevelésére vonatkozóan. Ilyen tantárgyak például a pedagógia alapjai, a fejlődéslélektan, a fejlődésélettan, a testnevelés elmélete és módszertana, az egészségtan, a humánbiológia, a mentálhigiéné, a didaktika, a mikro-tanítás, a gyógytestnevelés, a testnevelési játékok, a gyermeksport biológiai alapjai stb., valamint az iskolai tanítási gyakorlatok.

Súlyos következménye lehetne annak, ha a törvényjavaslat elfogadása esetén a testnevelő tanárok óraszámának csökkenése miatt elbocsátásokra kerülne. Ezzel megindulna a szakma “kivonása” az iskolákból.

A fenti hibás törvénymódosító javaslat elfogadása helyett a tanítók szakmai továbbképzését, akkreditált programmal javasoljuk. Egyesületünk a tanítók számára már szervezett ilyen továbbképzést akkreditált programmal.

A testnevelés és sport műveltségtartalmú továbbképzés elvégzése (kb. 150-200 óra) hozzájárulna ahhoz, hogy a tanítók örömmel és a jelenleginél szakszerűbben tartsák meg a testnevelési órákat. Ezen túlmenően, a tanítók testneveléssel kapcsolatos szakmódszertani ismereteinek fokozására több lehetőséget is ismerünk.

Ennek érvényesítése érdekében egyesületünk a képző és továbbképző intézményekkel együttműködve készségesen vállalna szerepet.

A testnevelő tanárok (specialisták) alsó tagozatban történő tanításának helyességét alátámasztandó, egy nyugat-európai példát említek.

Egyik volt tanítványom Angliában (Eastbourne) az elismert St. Andrew’s School magániskolában 5-9 éves gyerekeknek tanít testnevelést. A fiatal kolléga a napokban itthon járt és megajándékozott az iskola prospektusával, amit elsősorban a szülők számára készítenek, hogy bemutassák az iskola nevelési céljait és oktatási módszereit. A díszes kis füzetben ez olvasható:

“Up to the age of nine, children have a Form Teacher (osztálytanító) who teaches them in most subjects and who also undertakes an important pastoral role. During this time, French, Music, PE and Swimming are taught by specialists as part of the curriculum.”

Felmerül a kérdés: ellenségei vagyunk-e önmagunknak?!

Itthon és külföldön is ez egy bevált, preferált formája az oktatásnak. Miért akarják ezt kiiktatni a közoktatásból?

Tisztelt Miniszter Úr!

Befejezésül a 2002-2006. közötti időszakra szóló kormányprogramból idézek:

“1.6. A Kormány támogatja, hogy az általános iskola alsó, majd felső tagozatán is minden tanítási napon legyen testnevelés, illetőleg sport.”

A társadalom azt várja el a tanulóifjúság egészségéért is felelősséget viselő oktatási tárcától, hogy a törvénymódosítás eredményeként olyan tantervi kereteket alakítson ki, amelyek a helyi tantervekbe építve garanciát jelentenek a tanulóifjúság megromlott egészségi állapotának helyreállítására. Ennek pedig a rendszeres és szakszerű tanórai testnevelés a leghatékonyabb és legolcsóbb eszköze. Ezért tisztelettel arra kérem Miniszter Urat, hogy a törvényjavaslat iskolai testnevelést hátrányosan érintő, módosító paragrafusainak visszavonásáról szíveskedjék intézkedni!

Tisztelt Miniszter Úr!

Soraim zárásaként a Miniszterelnöki Hivatalnak “A kormány civil stratégiája” című, viszonylag friss (2002. október 28.) kiadványában foglaltakra hivatkozom:

“A civil társadalom az egyik alap, amelyre a kormány stratégiája épül.”

Bízom abban, hogy az iskolai testnevelésre vonatkozó, jelenlegi formájában számunkra elfogadhatatlan törvénymódosító javaslat – civil szakmai szervezetünk véleményének felhasználásával – úgy módosul, hogy az a társadalmi érdekeket szolgálva képes lesz hozzájárulni a tanulóifjúság megromlott egészségi állapotának helyreállításához és egészséges életre neveléséhez.

A Miniszterelnöki Hivatal kiadványa a továbbiakban a civil szervezetek társadalmi funkciójára a következőképpen utal: “… nélkülözhetetlennek tartja és intézményesíti a kormányzati és a helyi hatalom feletti civil ellenőrzést”.

Valószínűsítem, hogy levelem tartalma meggyőzi Miniszter Urat arról, hogy mi nem felülbírálni, hanem együttműködni és segíteni akarunk. Ennek érdekében örömmel venném, ha a törvénymódosító javaslat általunk kifogásolt részeivel kapcsolatos nézetkülönbségeket a nyilvános vitákat megelőzően szakmai egyeztetés útján tudnánk tisztázni.

Budapest, 2003. január 20.

Válaszát várva,
kiváló tisztelettel:

Prof. Istvánfi Csaba

Kapják:

Bakonyi Tibor, az Országgyűlés Ifjúsági és sportbizottság elnöke
Dr. Vojnik Mária, az Országgyűlés Egészségügyi Bizottság elnöke
Szabados Tamás, az Országgyűlés Oktatási és Tudományos Bizottság elnöke
Szita Károly, az Országgyűlés Önkormányzati Bizottság elnöke
Dr. Jávor András programigazgató, Egészség Évtizede Johan Béla Nemzeti Program
Keszei Sándor, a Magyarországi Szülők Országos Egyesülete elnöke
Varga László ügyvivő, Pedagógusok Szakszervezete
Fogarasiné Deák Valéria Társadalmi Szervezetek Bizottsága
Dr. Loránd Ferenc Országos Köznevelési Tanács Elnöke

  • OTKA pályázatok 2016/1 - Tisztelt tanszékvezetők, kutatók és munkatársak! Ezúton szeretném tájékoztatni Önöket az Országos...